A változókor sok nő életében fordulópont: egyszerre testi, lelki és élethelyzeti kihívások ideje. Sokan ilyenkor érzik úgy, mintha kifogyna belőlük az erő, és nem találnák a helyüket a mindennapokban. Pedig ez az időszak nemcsak a veszteségekről szólhat, hanem egy új kezdet lehetősége is. Gyöngyösi Szilvi, Klimaximalista coach ebben a cikkben arról mesél, hogyan talált saját válságában új irányt, és hogyan segíthet más nőknek is felfedezni a változókor rejtett erejét.
Volt egy év az életemben, amit sosem felejtek el. Kívülről nézve minden rendben volt, a vállalkozásaim futottak, látszólag sikeres voltam, és mások talán azt gondolták, hogy minden a helyén van. De belül valami teljesen más zajlott. Egyre többször éreztem, hogy nem tudom jól csinálni a dolgaimat.
Hiába dolgoztam, nem volt bennem az a tűz, amit korábban természetesnek vettem. Az önbizalmam megrogyott, és sokszor úgy gondoltam: „Lehet, hogy már nem is vagyok jó abban, amiben eddig hittem?”
Ez az érzés sok nőnél előfordul a változókor környékén. Nevezhetjük életközépi válságnak, változókori válságnak, de a lényeg ugyanaz, olyan mintha kicsúszna a lábunk alól a talaj.
Egy kapcsolat vége, a gyerekek kirepülése, a testünk változásai, a hormonok hullámzása, mind-mind hozzátesznek ahhoz, hogy ott találjuk magunkat egy bizonytalan köztes állapotban.
Én pontosan ebben voltam. Egyik nap tele voltam tervekkel, másnap meg semmihez sem volt kedvem. Néha azon gondolkodtam, hogy ennyi volt az energia és a lendület, és mostantól már csak levezetjük az életet?
„Ez az érzés kegyetlen tud lenni. De aztán történt valami, ami mindent megváltoztatott.”
Amikor rájöttem, hogy kell valami új!
Egy reggel úgy ébredtem, hogy nem bírom tovább ezt a sodródást. Tudtam, hogy ha így folytatom, akkor nemcsak a munkám, hanem az egész életem elszürkül, és ettől megijedtem. A felismerés nem volt könnyű, de rájöttem, hogy új kihívás kell az életembe. Valami, ami felráz, amiért újra lelkesedni tudok, ami visszaadja azt a fajta örömöt, amit korábban természetesnek vettem.
Nem egyik pillanatról a másikra jöttem rá, hogy mi lesz ez. Idő kellett, gondolkodás és rengeteg belső munka. A legfontosabb az volt, hogy megengedjem magamnak, igenis változhatok. Nem kell, hogy mindig ugyanazt csináljam, ugyanúgy, mint régen.
Ez az időszak vezetett oda, hogy kidolgozzam a saját módszeremet, hogy a menopauzát ne egy veszteségnek, hanem egy új kezdetnek lássam. És innen született meg minden, amit ma képviselek: a Klimaximalista szemlélet, a közösség, a programok, a mozgalom.
De mielőtt ideértem, meg kellett tanulnom néhány nagyon fontos dolgot.
Mit tanultam meg ebből az időszakból?
1. A változókor nem ellenség, hanem jelzés.
A tested, a lelked szól hozzád, hogy ideje máshogy élni. Ha figyelsz rá, olyan új irányokat mutathat, amikre korábban nem is gondoltál.
2. A bizonytalanság normális.
Nem kell azonnal tudnod, mi a következő lépés. Az első és legfontosabb az, hogy merd kimondani, hogy valami nem működik így tovább.
3. Az új kihívás nem feltétlenül óriási dolog.
Lehet, hogy csak egy új hobbiról van szó, egy képzésről, egy közösségről, vagy arról, hogy elkezded máshogy szervezni a napjaidat. A lényeg, hogy legyen benne öröm és lendület.
4. A régi éned nem veszett el.
Amit eddig felépítettél, amit megtanultál, az mind benned van. Csak éppen más formában, más szinten tudod majd használni.
5. A változás nem szégyen.
Sokan azt érzik, hogy ha új irányt keresnek, azzal kudarcot vallanak. Pedig épp ellenkezőleg, ez a bátorság jele.
„Nem kell azonnal tudnod, mi a következő lépés. Az első és legfontosabb az, hogy merd kimondani, hogy valami nem működik így tovább.”
Hogyan találj magadnak új kihívást a változókorban?
Ha most úgy érzed, te is hasonló helyzetben vagy, íme néhány lépés, ami nekem segített és hiszem, hogy neked is segíthet:
1. Állj meg és nézz szembe az érzéseiddel!
Ne próbáld elnyomni azt, ami benned van. Írd le, mi az, ami nem működik, mi az, ami hiányzik, és mi az, ami még mindig örömet ad. Ez lesz az első térképed.
2. Engedd meg magadnak a kíváncsiságot!
Próbálj ki új dolgokat! Nem kell, hogy mindből nagy projekt legyen. Egy új sport, egy workshop, egy könyv, bármi, ami kicsit kizökkent a megszokottból.
3. Keresd a közösséget!
Az egyik legnagyobb erőforrás a változókorban az, ha nem vagy egyedül. Találj olyan nőket, akik hasonló úton járnak, és merjetek őszintén beszélni. Ez nemcsak támogatást ad, hanem inspirációt is.
4. Tűzz ki apró, reális célokat!
Nem kell rögtön világmegváltásban gondolkodnod. Elég, ha kitűzöl magadnak egy 2-3 hetes célt, és elkezdesz felé haladni. Az apró sikerek visszaadják a hitedet.
5. Merj újrakezdeni!
Ha úgy érzed, amit eddig csináltál, már nem működik, ne félj változtatni. Egy új szakma, egy új projekt, egy új életstílus mind lehetséges, ha nyitott vagy rá.
Ma, amikor visszagondolok arra az évre, amikor teljesen elveszettnek éreztem magam, hálás vagyok érte. Akkor fájt, akkor nehéz volt, de ma már tudom, ha nem kerülök bele abba a válságba, soha nem születik meg az új irány. Soha nem indul el bennem az a belső erő, amiből ma élek, és amit más nőknek is szeretnék átadni.
Tedd fel magadnak ezeket a kérdéseket:
– Hogy állok most a kihívásokkal?
– Mi lenne az a dolog, amit szívesen kipróbálnék, de eddig nem mertem?
Ha most te is ott tartasz, hogy bizonytalan vagy, kérlek, hidd el, ez nem a vég, hanem a kezdet. A változókor lehetőség arra, hogy új fejezetet írj az életedben. És az új kihívásod ott van, csak meg kell engedned magadnak, hogy észrevedd.
Forrás: https://lifeandbody.hu/onismeret/a-valtozokor-biztosan-megraz-am-benne-rejlik-az-ujrakezdes-ereje/
